A magyar jogalkotó a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvénnyel (a továbbiakban: Fhtv.) ültette át az erre vonatkozó EU-s szabályozást (2008/48/EK irányelv) a magyar jogba. A törvény hatályba lépése óta a fogyasztói hitelekkel kapcsolatos magyar bírói gyakorlat jelentős fejlődésen ment keresztül. Ezáltal indokolttá vált a hitelszerződések jogán belül a fogyasztóvédelem szintjének emelése, ennek érdekében a jogalkotó az Fhtv. módosítására irányuló törvényjavaslatot dolgozott ki.
Az új Ptk. rendelkezéseivel összhangban kimondja, és szigorítja a hitelező szerződéskötést megelőző együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét. Ez alapján a szerződéskötést megelőzően részletes tájékoztatást kell adnia a fogyasztónak a különböző hitelekről, valamint mintaszerződést köteles közzétenni a honlapján. A tájékoztatás részletszabályait a Nemzetgazdasági Miniszter külön rendeletben állapítja meg.
A törvényjavaslat értelmében – összhangban a Hitelintézeti törvénnyel (Hpt .) - a fogyasztó számára hátrányosan kizárólag a hitelkamat, kamatfelár, költség és a díj módosíthatók egyoldalúan. Egyéb feltétel egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan nem módosítható. A hitelező egyoldalú szerződésmódosítási jogát a szerződésben külön is rögzíteni kell. Semmis az a szerződéses kikötés, amely a szerződés egyoldalú módosítására vonatkozóan meghatározott követelményeknek nem felel meg.
A törvényjavaslat az egyoldalú módosítás lehetőségét futamidőhöz kötötten szabályozza. Ennek értelmében különböző szabályok vonatkoznak a 3 évnél rövidebb futamidejű hitelekre, valamint a 3 évnél hosszabb futamidejű hitelekre.
A legfeljebb 3 éves futamidejű hitelek két típusa között tesz különbséget a törvényjavaslat. Fix kamatozású hitelek esetén a teljes futamidő alatt kamatemelésre nem kerülhet sor. Referencia-kamatlához kötött hitelek esetén a referencia kamat szintje (pl . BUBOR, LIBOR) változhat, ez azonban automatikus változásnak minősül, vagyis nem egyoldalú szerződésmódosítás, viszont a kamatfelár a futamidő alatt nem változtatható meg.
A törvényjavaslat értelmében a 3 évnél hosszabb futamidejű szerződések között is két csoportot állít fel. A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a referencia kamat szintje és - ez azonban nem minősül egyoldalú szerződésmódosításnak -, és a kamatfelár is változhat. A kamatfelár egyoldalúan csak 3 éves kamatperiódusokban módosítható. A szerződésben egy kamatfelár-változtatási mutatót kell meghatározni, amelyről a hitelfelvevőt a szerződéskötést megelőzően kell tájékoztatnia. A változó kamatozású hiteleknél a kamatszint ugyancsak a legalább hároméves kamatperiódus elteltével módosítható. További feltétel egy kamatváltoztatási mutató, vagyis egy objektív index meghatározása. A hitelező ez alapján a közzétett és a hitelszerződésben is rögzített kamatváltoztatási mutató alapján jogosult egyoldalúan a kamatperiódus letelte után a szerződéses kamatot módosítani.
A hitelszerződésben a kamatszint, illetve a kamatfelár a teljes futamidő alatt legfeljebb 5 alkalommal módosítható.
A hitelező csak a szerződésben tételesen meghatározott költséget módosíthat. A módosításnak arányosnak kell lennie a költség növekedésével. Díjat a hitelező legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett fogyasztói árindex mértékével emelhet. A költséget és a díjat a hitelező évente egy alkalommal, április 1-jei hatállyal módosíthat.
A javaslat emellett korlátokat állít fel a fogyasztó késedelmes teljesítése esetén a késedelemi kamat mértékére.
A tervezet szerint a fogyasztó jogosult a hitelszerződést ingyenesen felmondani, ha a hitelszerződésben meghatározott kamatperiódus lejárta után a kamat, illetve a kamatfelár mértéke az újabb kamatperiódusban számára hátrányosan változik.
Az előtörlesztési jog a fogyasztót a kamatperiódus alatt is megilleti, meg kell azonban térítenie a hitelező ezzel kapcsolatos költséget. Ennek mértékét az EK irányelv szabályozza.
Tekintettel arra, hogy az Fhtv.- ben foglalt tartalmi elemek hiánya miatt a teljes hitelszerződés semmisségének a megállapítása a fogyasztóra nézve – a relatív semmisség szabályának kimondása mellett is – hátrányos, ezért a törvényjavaslat módosítja az Fhtv. erre vonatkozó rendelkezését. Annak alapján, ha a törvény szerinti tartalmi kellék hiánya a szerződés létrejöttét nem érinti, akkor a hitelező a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni a fogyasztónak a kellékhiányból származó kárát.
A törvényjavaslat értelmében az Fhtv. meghatározott rendelkezéseit a kezesekre, valamint zálogkötelezettekre is alkalmazni kell. Ugyanis a gyakorlatban a kezes sokszor rosszabb helyzetbe kerül, mint a fizetést beszüntető főadós. Emiatt a törvényjavaslat rendelkezése alapján a hitelező a kezest és a zálogkötelezettet is megfelelően köteles tájékoztatni. A hitel előtörlesztésének a joga mind a kezest, mind pedig a zálogkötelezettet megilleti.
A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az MNB jóváhagyásával a pénzügy intézmények érdekképviseleti szervei minta üzletszabályzatokat dolgozzanak ki, elősegítené, hogy - német és osztrák mintára a magyar bankok is azonos üzletszabályzatokat és általános szerződési feltételeket kezdjenek el alkalmazni –, ezáltal a fogyasztók könnyebben átláthassák a piacon alkalmazott szerződéses feltételeket.
A javaslat alapján a fogyasztóval kötött pénzügyi lízingszerződés továbbra is hitelszerződésnek minősül és a törvény hatálya alá tartozik. Annak és a fogyasztó fogalmán nem kíván változtatni a jogalkotó.